Mi az a radon?

A radon egy olyan gáz, mely természetesen is előfordul a légkörben,de érzékeinkkel nem észlelhetjük. Természetes környezetben a radon széles körben megtalálható a földkéregben, az urán és a tórium radioaktív bomlását követően jön létre. Radioaktív gázként gyorsan eloszlik a légkörben, ezzel szemben zárt környezetben koncentrálódik, ezért tipikus beltéri szennyező anyagnak tekinthető. Beltérbe elsősorban az altalajban található kőzetekből, különösen a vulkanikus eredetű kőzetekből (gránitok, tufák, lávák) vagy természetes radionuklidokban gazdag építőanyagokból kerül.

További forrása még a víz (<1%), mivel a radongáz mérsékelten oldódik vízben. De a radon fő forrása egy épületben a talaj, amelyen nyugszik, tehát az ilyen szennyezés által leginkább érintett helyiségek az alagsor és az összes földszinti helyiség. A beltéri radon sajátos jellemzője, hogy a koncentrációja nagyon változékony, amely nem csak a fő források erősségével és fizikai tulajdonságaival függ össze (föld, építőanyagok), hanem a mikroklimatikus paraméterekkel (nyomás, hőmérséklet), az épület építési technikájával, valamint a szellőztetéssel is.
A radon bomlások sorozatát idézi elő, valamint radioaktív, gyakran aeroszol részecskékhez kapcsolódik, csak egy része marad szabad formában. Amikor a radont és annak bomlástermékeit belélegezzük, akkor azok a légzőrendszerben tovább bomlanak, majd ionizáló sugárzást és különösen nagy energiájú alfa részecskéket bocsátanak ki. A valóságban a radon elsősorban a bomlástermékeinek forrása és szállítója. Ez utóbbi felelős az egészségre gyakorolt hatásokért, különösen az alpha részecskék negatív hatásaiért.

A koncentráció mérése

Gondoskodni kell arról, hogy a radonkoncentráció a beltéri környezetben a lehető legalacsonyabb legyen. Mindenekelőtt erősen ajánlott, hogy ne dohányozzon olyan helyiségben, ahol a magas a radon jelenléte. Olaszországban a “Radon Nemzeti Terv a Tüdőrák Kockázatának Csökkentésére” című dokumentummal megkövetelik, hogy a várostervezési eszközökben (koordinációs tervek, PRG, építési szabályok), minden új épületet konstruktív intézkedésekkel kell ellátni, melynek célja a radon beépítésének csökkentése és a radon eltávolító rendszerek telepítésének megkönnyítése, amely az épület megépítése után szükségessé válhat. Ugyanezeknek a követelményeknek kell megfelelni a meglévő, felújítás alatt vagy rendkívüli karbantartás alatt álló olyan épületek esetében is, melyek jelentősen érintkeznek a talajjal. Valamint ajánlott intézkedés a helyiségek gyakori szellőztetése.

FIGYELEM!

Olaszországban a régiók által végzett mérési kampányok a magas radonkoncentrációjú területek azonosítása érdekében (radonra hajlamos területek) megállapították, hogy az olasz otthonokban az átlagos nemzeti radonkoncentráció 70 Bq/köbméter. Ez kicsit magasabb, mint a globális átlag, ami körülbelül 40 Bq/köbméter. Regionális szinten az átlagos koncentráció változó volt, alacsonyabb volt Basilicata-ban, Calabria-ban és Marche-ben, illetve magasabb volt Lombardiában, Lazio-ban, Campania-ban és Friuli-Venezia Giulia-ban.

Olaszországban a radonnal kapcsolatos jogszabályok jelenleg csak az iskolákra és munkahelyekre vonatkoznak.